Az Audi Aréna csodás szerkezet. Nézni is jó, formája, világítása egyedi. Bent szurkolni felemelő. Sport helyszínnek ennél jobbat elképzelni sem lehet. Az, hogy az Illés koncerten az ajtóban álló biztonsági emberek beszélgetését jobban lehetet hallani az aréna nézőterén, mint magát a koncertet? Hihetjük, a tapasztalatlan hangosítók ügye. Szót se róla többet. Mert igazából a beatünnep, tényleg az volt Győrben.
A nagy, budapesti finálé egyik vidéki főpróbája. És bár az elején ilyen bekiabálások is hallhatóak voltak, mint hogy: hangot! Adjatok már hangot! Nem hallunk! Nem értünk semmit! Ez tényleg nem vette el a fényét a dolognak. Az Illés szekerét mesterien irányító Rosta Mária nagyot dobott. Producerként megalkotta a fából vaskarikát. A jószerével zenélni már alig-alig képes régi Illés tagok mögé fiatal sztárcsapatokat sorakoztatott fel, és a nagy és komoly dalokból sokat ők énekeltek, míg a fiúk az öltözőben szusszantak egy kicsit.
Közben persze Szörényi Levente azért csak bemelegedett , és csak megtornáztatta a szájizmait úgy, mint ahogy még ma sem tudja senki kies hazánkban. (Energiái, énektudása ma is fantasztikus!) Bródy János pedig az ötezres tömegek kórusba énekelhette 30 éve rendszerellenes dalát, a Ha én rózsa volnék-ot! (Olyan tapsorkánt generálva, amely egyszerűen nem volt képes elülni hosszú-hosszú percekig.)
A Beatünnep beütött Győrbe. És bár az ötven pluszos közönség először megdöbbent, amikor az Intim Torna Illegál özönlött a színpadra, az öltönyös ötven éves zenekari születésnapjukat ünneplőket leszorítva onnan, hamar vette az adást. Az Illés dalok többek, mint amit eddig kihallottunk belőlük.
Az Illés 50 éves jubileumi koncertturnéja jól sikerült. A vidéki városokban, így Győrben is azonban még egy kicsit próbáltak. A hangot, a fényeket, a videó bejátszásokat. És ezen nem kell megsértődnünk. Nyilván jobb lett, volna, ha mi is a nagy és szélesvásznú formát kapjuk, de azért a Papp László Aréna még egy kicsivel nagyobb, mint a mi új győri büszkeségünk. Másrészt pedig ebbe a próbafolyamatba bepillantani igazán izgalmas és szórakoztató volt. A fiatalok illő ihletettséggel nyúltak a régi dalokhoz és legyen szó Feke Pálról, vagy Pásztor Annáról, Szabó Ádámról, vagy a Subscribe-ról , esetleg a hihetetlenül energikus Vastag testvérekről.
Ez az Ünnep szavatolja, és itt a fából vaskarika, hogy az Illés dalok még akkor is felcsendüljenek, ha a tagok már csak hallgatni tudják azokat. Hiszen ezt a turnét más és más felállásban akár évente meg lehet majd ismételni, és bevallom, én évről évre kíváncsi lennék rá, hogyan és miként formázzák át a régi slágereket az új titánok.
A koncert apró érdekessége, hogy a közismerten nem egyforma politikai elveket valló Szőrényi és Bródy páros egymással nem csatázott, inkább ölelkezett. Szőrényi elmesélte, hogy amikor Angliában nyilatkozott a BBC-nek az együttes, utána egy évig „statárium” alá estek. Csak vidéken léphettek fel. Bródy ezután megjegyezte, az Európa csendes Petőfi megzenésítést ezután egy évvel a Forradalmi Ifjúsági Napokon adták elő. És ennyi! Nem több. Mindenki gondoljon, amit akar.
A koncert ráadás száma megható volt. Csak öt zenészt láthattunk a színpadon. Hárman élőben játszottak. Ketten, Illés Lajos és a Pásztory Zoltán mint az égi együttes tagjai jelentek meg kivetítőn. Szép pillanatok voltak, ahogy megemlékeztek a társakról, az együttes fontos tagjairól. Szörényi Szabolcs és Levente, valamint Bródy János. Aztán átölelték egymást, ezzel erőt adva maguknak is a hosszú koncert után, de nekünk nézőknek is!
Bár egy megszokott ezredik búcsúkoncertes nosztalgiázós múltba révülésnek indult a buli. És a rajongók ezért is szívesen fizettek háromtól tizenkétezerig! Végül egy gazán megrázó, zenei meglepetésekkel teli előadás kerekedett ki a dologból. Az Illés együttes egy időben járt a múltban, és mutatott utat a jövőbe. Köszönjük!
Én visszavárom az 51. Születésnapjukon is őket!
írta: Fábián György
Kép: web illusztráció.Anno: Bródy János, Pásztory Zoltán, Illés Lajos, Szörényi Szabolcs, Szörényi Levente
